Napok óta egy sort sem írtam tudom, kezd egy kicsit sűrűsödni a program. Tulajdonképpen ott hagytam abba, hogy hajóra kerülök. Egy kicsit változott a dolog. Múlthét pénteken még csak annyi információm volt, hogy vasárnap délután 2 órakor jön értem a taxi, és megyek valahová. Ezt kb. be tudtam lőni, hogy Walney szigete lesz, de az előzőekből okulva csak egy erős sejtésnek mertem venni. Ugyanaz az ember jött értem aki hozott, így egy picit megnyugodtam, hogy nem szart lapátolni visznek. Egy dán kolléga is jött velem, ő épp hazafelé tartott így őt Manchesterben ki is rakta a sofőr, de még előtte beugrottunk Chesterbe a kollégámért, akivel együtt neveztek ki hajóra.
Mostynból röpke 3 óra alatt átkerültem Barrow-in-Furness-be, egy piciny kikötőfalu Walney szigete előtt. Mivel senki nem volt a kikötői irodában, a sofőr elvitt a Hotelba, ahová elsőként érkeztünk meg. Kivételesen örültem hogy a cég neve rajta van a táskán, mert a recepciós már tudta is hogy miről van szó, adta a kulcsot és mehettem fel a szobámba, ami fürdővel együtt és kis jóindulattal eléri a 6 nm-es alapterületet. Egy ágy és egy kisasztalon kívül csak azért fér be a TV, mert lapos és a falon van.
Azért nem panaszkodom, tetszik a dolog, de ami a legjobban, hogy van internet, és végre nyugodtan tudok kommunikálni.
Néhány perc csodálkozás után (fel kellett mérni, hogy tényleg akkora-e szoba, mint amit látok) le is mentem a recepcióra, hogy utána érdeklődjek, jön-e még bárki is, vagy itt van-e már, ugyanis az információs e-mail-be 4 címzett volt feltüntetve, reméltem hogy meg is találom őket, sőt beszélni is tudok majd velük.
Megtaláltam a Frank nevezetű kollégát, akivel együtt dolgoztam Mostynban az alatt a 2 hét alatt amíg ott voltam, és gyorsan meg is kérdeztem tud-e bármilyen értelmes infót. Igen! Tudott. Reggel 6:15-től van reggeli.
Hát azzal a tudattal mentem fel a szobába, amivel a magyarországi főnököm nyugtatott meg indulás előtt, „…nem szabad rágörcsölni…”
Reggel az étkező tele volt emberrel, pontosabban munkásokkal, akik mind ott laktak, csak valahogy nem vettem észre, és mind indulásra készen. Hamar kiderült hogy:
- A telefon órája 20 percet késik, és nem tudom hogy miért.
- A hajó még nem futott ki, szóval augusztus közepéig biztosan a hajózni fogunk minden nap.
- Tényleg nem kellett aggódni, vártak minket, csak egy kicsit később értek vissza a srácok, mint azt gondoltam.
Benn az irodában már otthonosabb volt, kaptam kávét is. Néhány ismeretterjesztő videó megnézése után egy halom papírt kellett aláírni. A videó: Nem hittem el, hogy létezik munkavédelmi dal. Komolyan. Hát beszartam rajta, mit ki nem találnak. Valahogy meg fogom szerezni az biztos.
Nap végén a kezünkbe adtak egy kocsi kulcsot, mert egy orvosi papír még hiányzott ahhoz hogy tengerre mehessek. Egyetlen helyet találtak ma délre, ami kb. 10 km-re van a Mostyn-i munkahelytől. Vagyis, ma reggeli után beltünk az autóba és visszakocsikáztunk oda, ahonnan vasárnap elindultunk. Köszönésképpen beugrottunk a kollégákhoz, és természetesen kiittam az összes kávéjukat.
Az orvosi vizsgálat után, ami hétköznapi rutinvizsgálatnak volt álcázva (látás, hallás, vérnyomás) szerintem csak burkoltan az alkoholizmus (feküdjek fel az ágyra, májnagyobbodást keres) ill. drogteszt volt. (vizeletvizsgálat – gyorsteszt)
Miután súlyos összegért cserébe bebizonyosodott hogy egyikkel sem élek, el is indultunk visszafelé, nekivágva az újabb 3 órás útnak.
Csomagoltak ebédnekvalót a szálláson, aminek rögvest neki is láttam visszaúton. Kis papírzacskó a következőkkel: 2 db háromszögre vágott toast kenyérből szendvics, 1 db mentolos csoki, 1 db görög aprycot-os joghurt, 1 db sütike amit a repülőn is ettem, egy piciny sajt, egy gyufásdoboznyi mazsola, 1db banán, 1 zacskó sós-ecetes chipsz, és egy fél liter víz.
Az angol ebédről röviden: Az hogy én eddig amit ebédre ettem az ünnepélyes kaja, ahhoz képest amit tőlük láttam. Ha mesélik, nem hiszem el. Angol, leül az asztalhoz, kibontja a toast kenyeret, kinyitja az újságot, önt egy pohár kólát, és kinyit egy zacskó chipszet.
Hihetetlenül örültem, hogy tegnapról maradt még ennivaló a táskában, mert így nem maradtam éhen.
Az a durva, hogy azok a kollégák, akik kimennek reggel, ugyanezt a csomagot kapják. Tehát nem árt felkészülnöm, hogy esténként vegyek magamnak valami ehetőt, amit kiviszek másnap, mert nem lesz egyszerű így.
A mai nap pozitívuma még, hogy visszaérkezve Barrow-in-Furness-be, az irodába megkaptam a szabadságtervet, ami alapján Aug 8-án két hétre elhagyhatom angliát, ígyhát most nézem, melyik járattal fogok tudni hazamenni.
Sajnos ritkulni fognak a bejegyzések, mert a munkanapok hosszabbodnak, és lesz tennivaló bőven.
